A bántalmazó kapcsolatok lélektana – Interjú Bucsi Mariann írónővel
A bántalmazó kapcsolatokról nyíltan és őszintén beszélni nagyon nehéz, különösen annak, aki megélte, vagy épp benne van. Roppant nyomasztó, hogy az agresszív, elnyomó emberek úgy járnak köztünk, hogy nem is tudunk a tetteikről. Az elnyomottak, bántalmazottak pedig nem mernek, nem tudnak hangot adni érzéseiknek. A bántalmazó kapcsolatban való létezés megrendítő, kemény téma, amit Bucsi Mariann Ébredés című regénye nagyon mélyrehatóan mutat be.
Hogy mennyire összetett ezeknek a kapcsolatoknak a lélektana, azt a regény egyik mondata is jól példázza: A bántalmazott lelki kerekesszékbe kerül.
Tévhitekről, ítélkezésmentes hozzáállásról, bántalmazó kapcsolatokról és a felek viszonyáról beszélgettem az Ébredés című regény szerzőjével, Bucsi Mariannal.
A regényről röviden: Ninett gyerekkorától kezdve kiemelkedően tehetségesen fest, de az élet viszontagságai miatt nem tudja megélni ennek az örömét. Már gyermekként is el kellett szenvednie apja agresszív viselkedését, felnőttként pedig sorra olyan párkapcsolatokba kerül, ahol az igazinak hitt, nagy szerelemről kiderül, hogy megalázza őt. Tamás másnak tűnik, ám sajnos fokozatosan durvul el a viselkedése, s elnyomó, bántalmazó emberként gyötri Ninettet testileg és lelkileg egyaránt. A regény lapjain belelátunk a nő legmélyebb érzéseibe, dilemmáiba és félelmeibe. Végül szinte krimihez hasonló módon sikerül kitörnie ebből a tarthatatlan állapotból, s új életet kezdenie.
– Az Ébredés egy fájdalmas témájú regény, mely a bántalmazó kapcsolatok lélektanát fedi fel. Miért ezt választottad az írásod témájának? Honnan vetted a karaktereket?
– Én súlyosan abuzált gyerekkort tudok magam mögött. Az emlékbetörések a könyvben például a sajátjaim. Sokáig foglalkoztatott a téma, rengeteget olvastam, kutattam utána. A regényemben 10 év kutatómunka van. Egy közérthető, olvasmányos tanregényt akartam írni. Egyrészt azért, mert a környezetnek iszonyú nagy felelőssége van, másrészt pedig azért, hogy megértsék az emberek, mi történik egy bántalmazó kapcsolatban. Úgy éreztem, egy bántalmazó kapcsolat lélektanát talán könnyebb bemutatni egy párkapcsolaton keresztül, mint egy szülő-gyerek viszonyban, a gyermek ellen elkövetett abúzuson át.
Az írás egyébként terápia is, ha az ember a feldolgozási folyamatban ott tart, hogy erről tud beszélni, és már megfelelő távolságból tudja szemlélni a dolgot. Az Ébredés regényem úgy íródott, hogy egyik reggel arra keltem fel, hogy Ninett, a főszereplő bennem volt. A többi karakter is hasonlóan érkezett meg hozzám.
– Megrázó, amit az emlékbetörésről mondtál. Mit takar ez?
– Ha az embernek súlyos gyerekkori traumája van, lehasít. Nincsenek emlékei a traumatikus eseményekről, mert nem lehet együttélni ezekkel. Az emlékbetörés borzasztó érzés. Ha megjelenik, el kell kezdeni vele foglalkozni, ha lehet, szakember segítségével, mert pánikrohamokhoz, depresszióhoz vezethet. A feldolgozás pedig egy évekig tartó, hosszú folyamat. Gyakran gondoljuk, hogy csak a gyengék, az önbizalomhiányosok jutnak bántalmazó kapcsolatba. De ez tévedés.
– A regény bemutatja azt, hogyan hálózza be az elnyomó az áldozatát, milyen módszerekkel köti magához. Mik ezek közül a legjellemzőbbek?
A bántalmazó kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy az első randevún elcsattan egy pofon. Úgy lehetne egy mondatban megfogalmazni a lényegét, hogy túl szép, hogy igaz legyen. A másik csüng minden szavunkon, már-már piedesztálra vagyunk állítva. Kérdez, figyel, figyelmes, és szinte azonnal túl szorosra akarja fűzni a kapcsolatot. Túl sűrűn akar találkozni. A bántalmazó elhalmozza a másikat mindennel. Pár hét után szóba kerül az összeköltözés, esküvő. Rövid idő után az ember azt veszi észre, hogy már levegőt sem tud venni nélküle,s ha ezt jelzi, akkor szörnyű érzelmi-lelki manipuláció következik. A bántalmazó pedig azzal manipulál, hogy azt mondja, hogy "te nem vagy képes befogadni az áradó szeretetemet". A másikban ez lelkiismeret-furdalást kelt. Ha pedig lelkiismeret-furdalást élek át a másik viselkedése miatt, az gyanúra okot adó jel lehet.
– Az elhalmozás után milyen stációk következnek?
– Ahogy megvan az összeköltözés, esküvő, akkor jön elő az izoláció. Ne menj el dolgozni, majd én eltartalak. Este már ne találkozz a barátaiddal, aggódom. Elkezdi az áldozat emberi kapcsolatait annulálni. Elvágja a szülőktől, munkatársaktól. A bántalmazók gyakran elérik azt, hogy már mások nem akarnak kapcsolatot tartani az áldozattal, mert az folyton lemondja a találkozókat, vagy nem is keresi a kapcsolatot másokkal. Az agresszió, az erőszak először általában verbális formában kezdődik. A másik önbizalmának módszeres leépítése a cél. Az áldozat úgy érezheti, hogy a véleménye megkérdőjelezhető. Jó gyanújel az is, hogy az áldozat elkezd a másik fejével gondolkodni. Jaj, mit fog mondani a párom, ha ezt vagy azt így és úgy csinálom. A tojáshéjon járkálás érzése szintén intő jel lehet. Az áldozat már önmagát is megkérdőjelezi.
Azzal szokták felmenteni az áldozatok a bántalmazó párjukat, hogy nem tehet róla, mert ő ilyen indulatos, dühös típus. A bántalmazók gyakran azt is elérik, hogy ők legyenek az áldozatok. Szörnyű gyerekkorukra hivatkoznak vagy épp a munkahelyi stresszre. Később, miután az izoláció teljesen megtörtént, a bántalmazó a pénzcsapot is elzárja.
– Hogyan működik a személyisége egy bántalmazó embernek? Fel lehet ez térképezni, vázolni?
– A bántalmazás mindig tudatos döntés eredménye. Abból is látszik a tudatosság, hogy a bántalmazó négy fal közt csinálja a testi-lelki terrort. Nem a szomszédok, nem mások előtt teszi, amit tesz, mert tisztában van vele, hogy ez megengedhetetlen viselkedés. Neki haszna van a bántalmazásból, hisz ott van egy kiszolgáló egység, és körülötte forog a világ, minden úgy van, ahogy ő szeretné, mert ha nem, akkor annak súlyos következményei vannak.
A bántalmazás mindig egyfajta kontroll- és hatalomgyakorlás. Levezethetik a másikon a dühüket, agressziójukat. A bántalmazó a másiktól azt várja el, hogy minden legyen. Egy párkapcsolatban például azt, hogy a másik mindenben tökéletes legyen: tökéletes anya, háziasszony, szerető, szakácsnő, kertész. A rossz gyerekkor és a transzgenerációs minták azonban nem adnak felmentést a bántalmazók tetteire.
– Honnan ismerhető fel a bántalmazó ember? A külvilág milyen vészjelekből veheti észre, hogy baj lehet?
– A bántalmazók nagyon ügyelnek arra, hogy kifelé jónak, tisztességesnek és erkölcsösnek látsszanak. De ha figyelünk a jelekre, észre lehet venni például, hogy erősen kontrollálja a párját. A kontroll gondoskodásnak, féltő szeretetnek van álcázva.
Egy egészséges párkapcsolatban két felnőtt szereplő van. Egy nem egészséges párkapcsolatban kialakul egy szülő-gyerek viszony, ami akár kívülről is látszódik. Például rászól a másikra, helyre teszi, ő rendel helyette az étteremben, úgy is viselkedhet, mintha folyton tutujgatná a párját. Ha a másik elmegy például egy barátjával meginni valamit, az elnyomó fél váratlanul megjelenik. A bántalmazó mindenhol ott van, túl sok, túl "figyelmes", túl "kedves".
– A regényed főhősnője mellett a többi karakter is egy-egy nyomasztó sors hordozója. Egyikük életét és lelkét a saját édesanyja nyomorította meg veréseivel, verbális agressziójával. Itt egy újabb fontos téma is előkerül: fiúk, férfiak is ki vannak téve a bántalmazásnak.
– A férfiaknak még nehezebb. Arra neveljük a férfiakat, hogy ne sírjanak, mert az a gyengeség jele. Nem igazán hagyjuk érezni a fiú gyerekeket. Így aztán a férfiaknak, talán a düh az egyetlen érzés, amit kifejezhetnek – mert az olyan férfias. Nagy szégyent tud megélni az a férfi, akit tettlegesen bánt a partnere. Sok levelet kapok olvasóktól. Volt olyan fiú, aki megírta nekem, hogy ő egy kigyúrt, konditerembe járó fiatalember, akit bántalmaz a párja. Ő nem akar visszaütni, sose ütne meg senkit, pláne nem egy nőt! És lelkileg nagyon mély sebeket hagy benne a bántás.
– A bántalmazó szemszögéből is láthatjuk egy ideig az eseményeket, rajta keresztül beleláthatunk egy kegyetlen személyiségbe.
– Azt gondolom, hogy ez kuriózum a műben. Arra akartam rávilágítani, hogy a bántalmazóknak mennyire kiszámíthatatlan a viselkedése. Azt akartam bemutatni, hogy a tetteiknek semmi köze a szeretethez vagy a szerelemhez, ők csak kontrollálnak és birtokolnak. És azt is, hogy a saját "normál" gondolkodásunkkal, nem fogjuk tudni megérteni egy bántalmazó viselkedését. Gyakori az a tévhit is, hogy indulatkezelési problémáik vannak. Én nem gondolom ezt, hiszen általában mások előtt nagyon is tudnak uralkodni magukon.
– A szereplők beszélnek olyan fontos pszichológiai jelenségekről, mint például a Stockholm-szindróma. Mit jelent ez, és hogyan kapcsolódik a bántalmazó kapcsolatban való létezéshez?
– Sebestény Eszter pszichológusnő sokat publikál ebben a témában. Ő így írta körül a Stockholm-szindróma lényegét: amikor iszonyúan szomjas vagy, mert már nem ittál három napja, mivel én elzártam a csapot, s aztán adok neked egy pohár vizet, olyan hálás leszel, mint életedben soha, és eszedbe sem jut, hogy miattam szomjaztál. Ez jól példázza, miről is van szó. A bántalmazó kapcsolatok mögött is ez áll.. Megalázza, megüti, megveri a bántalmazó az áldozatot, de aztán ő ápolja, gondozza és vigyáz rá.
– Ninett szökésekor a segítők, barátok különféle terápiás módszerekről is beszélnek. Ezek nagyon hasznosak lehetnek azok számára, akik ki mernek szállni. Megemlítenél párat?
– Ha valaki hosszú évekig nem áll ki magáért, annak vissza kell találnia önmagához. Az írás sokat segít. Leírni az elszenvedett dolgokat, szembenézni velük, hogy fel lehessen őket dolgozni. Az elszenvedés ideje alatti önmagának is írhat levelet az ember. A megbocsátásban és az elengedésben nem hiszek feldolgozás nélkül!
– Az Ébredés tehát megannyi dologra kitér a bántalmazó kapcsolatok témájában. Mi volt a legfőbb célod a regénnyel?
– A regényem a környezetnek is szól: hogyan nyújtsunk segítő kezet a bántalmazottnak, hogyan ismerjük fel az intő jeleket. Reményt akartam adni azoknak, akik benne vannak egy ilyen helyzetben, megerősítést azok számára, akik már kiléptek egy bántalmazó kapcsolatból. És minden embernek tudást és információt szeretnék nyújtani, mert hiszek benne, hogy az ismeret elősegítheti a változást.
Nagyon szeretnék az embereknek mintát adni arra, hogy másként is lehet kapcsolódni, nemcsak feszültséggel. Az írásaimmal ez is a célom. Ugyanakkor, amennyire tőlem telik, én segítek is bántalmazottaknak. Nem is hinnénk, hogy mennyien rejtőzködnek.
Bucsi Mariann oldala: www.bucsimariann.hu
– Kik álltak a regény mögé és így a bántalmazó kapcsolatokról való nyílt beszéd ügye mellé?
– Hogy csak néhányat említsek: Takács Nóra műsorvezető, Pethes Mária írónő, Zoltán Erika énekesnő és Szabó Győző. Győzőt régóta ismerem. Ő egy csupaszív ember, aki sokszor kiáll ilyen és ehhez hasonló témák mellett. Amikor írtam a regényt, Keller nyomozó figuráját ő ihlette.
Az interjút készítette: R. Szabó Zsuzsa
Itt nézheted meg a regényből a kedvcsinálót Szabó Győzővel::